A betonépítésben a hagyományos és a lövellt beton alkalmazások eltérő technológiát és felhasználási módot jelentenek. A két típus közötti különbség az előállítási módban, az alkalmazási technikában, a mechanikai tulajdonságokban és a felhasználási területekben is megmutatkozik. Ezek az eltérések meghatározzák, hogy melyik betontípust milyen építési környezetben és szerkezeti követelmények mellett érdemes használni.
A hagyományos beton keverékét előre meghatározott arányban készítik cementből, vízből, adalékanyagokból és esetleges kiegészítőkből. Ezt a keveréket zsaluba öntik, majd bedolgozzák, tömörítik, és megfelelő ideig hagyják szilárdulni. A hagyományos beton jellemzője, hogy zsaluzatra van szükség a formázásához, és a kötési idő miatt a végső szilárdságát csak hosszabb idő elteltével éri el. A tömörítési eljárás, például vibrációs technikák alkalmazása, elengedhetetlen a szerkezet megfelelő sűrűségének és mechanikai ellenállásának biztosításához.
A lövellt beton (más néven szórt beton vagy lőttbeton) ezzel szemben speciális technológiával készül, amivel a betont nagy nyomású levegővel vagy speciális szivattyúval a felületre lövik. Két fő alkalmazási módja van: a száraz- és a nedves technológia.
- Száraz lövellt beton esetén a cement és az adalékanyagok száraz keverékét nyomás alatt juttatják ki a tömlőből, majd a fúvókánál vízzel keverik össze, így alakul ki a végleges betonkeverék a felületre érkezéskor.
- Nedves lövellt beton esetén a betonkeveréket előzetesen keverik össze vízzel, és ezt a már kész keveréket szivattyúzzák ki és lövik a felületre.
A lőttbeton legfontosabb előnye a hagyományos betonnal szemben a gyorsabb és rugalmasabb alkalmazás, mivel nincs szükség zsalukra vagy tömörítésre, hiszen a nagy sebességgel történő kilövés során az anyag önmagát tömöríti. Ennek köszönhetően a szerkezet rendkívül jó tapadást ér el az aljzathoz, így ideális íves, szabálytalan vagy nehezen hozzáférhető felületek burkolására. (Például alagutakhoz, támfalakhoz, medencékhez vagy szerkezeti megerősítésekhez.)
A két betonfajta közötti különbség a mechanikai tulajdonságokban is megmutatkozik. A lőttbeton általában nagyobb nyomószilárdságot és sűrűséget ér el, mivel a magas sebességű kilövési folyamat során a szemcsék közötti térfogat csökken, így a végső szerkezet homogénebb és porózusmentesebb lesz. További előnye, hogy rétegekben is felhordható, ami rendkívül hasznos olyan helyzetekben, ahol fokozatosan kívánják növelni a falvastagságot, vagy megerősíteni egy meglévő szerkezetet.
A hagyományos beton viszont az olyan építési projektekben előnyös, ahol nagy, egybefüggő és statikailag jól kiszámítható szerkezeteket kell létrehozni, például hidak, oszlopok vagy alapozások esetén. Mivel a bedolgozási és kötési folyamat szabályozottabb, ezért a szerkezeti integritás könnyebben tervezhető, és nagyobb a formaválasztási lehetőség is. Különösen alkalmas például előre gyártott betonelemek készítésére. A két betontípus tehát jelentősen eltérő tulajdonságú, ezért az adott építési projekt követelményeitől függ, hogy melyik a jobb választás.